Irány London !

*Hétfő reggel*
*Adri szemszöge*

Felkeltem...de még csak hajnali 5 óra volt.De mivel nem tudtam aludni az izgatottságtól,lementem a konyhába inni egy pohár vizet.Majd leültem a a kanapéra a laptoppal.Felmentem fészbukra, körülbelül 5en voltak fent cseten.Hát igen. Hétfőn hajnal 5órakor még senki sincs fent.Ezért le is csuktam a gépem.Fölmentem hátha még tudok aludni.Vissza aludtam. Már csak arra keltem, hogy üvölt a One Direction WMYB és Vivi ugrál az ágyamon. Mit  ne mondjak élmény erre kelni..:D!
-Te meg mi az anyámat csinálsz?- kérdeztem értetlenkedve.
-Megyünk Londonba érted? Londonbaaa ! -kiabálta a fejembe.
-igen igen tudom- elröhögtem magam ....majd kimentem a szobából magára hagytam az ágyon üvöltöző barátnőmet.
Bementem a fürdőszobába, és rendbe tettem magam egy bíztatóat mosolyogtam magamra a tükörben,hogy "nem lesz semmi gond ".
Vissza mentem a szobába Vivi  telefonált ha jól hallottam Mollival, én csak pakolgattam a szobámba szép csöndben és vártam a 8órát,hogy induljunk Mollihoz.

*Hétfő reggel*
*Molli szemszöge*

Reggel az ébresztő órámra keltem,lenyomtam, majd belenyomtam a fejemet a párnámba.
nagyon boldog voltam hogy Londonba megyünk, De amikor végre kezdtem kicsit örülni valaminek, mindig eszembe jutott a kiskutyám akit most már biztosan nem vihetek Londonba....
Aztán felhívtam Vivit.
 *
Én: Szia Vivi akkor jöttök ma 8ra?
Vivi: igen...És te hogy érzed magad? Bepakoltál?mindened megvan?
Én: igen igen mindent összepakoltam.
Vivi: Rendben fél óra és ott vagyunk ! Sziaa .
Én: Szia.
*
Lenyomtam a telefonom,majd kimentem a konyhába anyu hagyott egy levelet. Nagyon jól esett.
"Jóreggelt az én kislányomnak! Nagyon sajnálom hogy nem tudlak ma reggel kivinni a reptérre,és hogy nem tudok tőled elbúcsúzni, de hiszen ezért tartottuk tegnap az anya-lánya napot :)! Kérlek vigyázzatok egymásra. Puszilom a többieket is és persze téged ! Ahogy leszállt a gépetek Londonba, hívj! Vagy írj egy sms-t ! Nagyon szeretlek ! Anya "
 Ez a levél meghatott és kicsordult egy könycseppem,hiszen anyut most több mint fél évig nem fogom látni.
de ekkor hirtelen kopogtattak indultam is az ajtóhoz, de mielött kinyitottam volna letöröltem, azt az egy kis könnycseppem.

*Reggel Mollinál*
*Vivi szemszöge*

Adrival pontosan 7bőrönddel átmentünk Mollihoz,kopogtunk ő pedig beengedett minket. Én láttam rajta,hogy valami nem oké . De nem akartam neki felhozni hátha megint Arturról van szó.
Megláttam a levelet a hűtőn,amit anyukája hagyott neki otthon elolvastam, és mosolyogtam egyet mert tényleg meghatót írt. És már is tudtam miért néz ki így Molli.
Na de volt egy kis bibi.
-Te még fel sem öltöztél?-kérdezte meglepetten Adri a pizsiben lévő kócos barátnőnktől.
-Hát ami azt illeti még nem .Most keltem fel még csak reggeliztem, meg "leveleket" olvastam. -mentegetőzött Molli .De mi azonnal betoltuk a szobájába, hogy kezdjen valamit magával...mert 10perc,múlva jön egy taxi ami ki visz minket a reptérre.
Molli 5perc alatt felöltözött, majd rendbe szedte a haját.Pont akkor ért ide a taxi megfogtuk a bőrőndjeinket, és lebaktattunk a lépcsőn, a taxis segített nekünk bepakolni a bőröndöket, majd beültünk hátra, és utolsó pillantásokat vetettünk a kis lakótelepünkre, ahol több mint 5évet leéltünk.
Még a taxiban felhívott minket  Orsi.. (orsi az egyik osztálytársunk,bírjuk csak néha kicsit felidegesít minket de amúgy okéban van )
*
Orsi: Sziasztok mikor értek ki?! Itt állunk a reptéren a rékával,és a noncsival.(Réka és noncsi is az egyik osztálytársunk volt őket is szerettük)
Én: egy 20 perc és kint leszünk.! Ja és köszönjük hogy kikísértek minket .
*
Majd letettem a telefont, tájékoztattam Adrit és Mollit hogy Orsiék már kint vannak,és minket várnak nagyon boldogok voltunk hogy Londonba megyünk! és Hogy pár barátnőnk még ki is kísér minket.!

*20perc múlva*
 -Megérkeztünk!- szólt a taxis, majd nagyon megörültünk, és ki is pattantunk a kocsiból Orsi réka és Noémi egyből oda siettek hozzánk hogy segítsenek a bőröndökben ... Miután leadtuk a bőröndjeinket, még egy kicsit várni kellett addig beszélgetéssel ütöttük el az időt, és búcsúzkodással.
-Nagyon fogtok hiányozni. - mondta szomorúan Réka, aki már a sírás határán volt, de szinte majdnem mindenki sírt már.
megöleltünk mindenkit, majd bemonták a gépünket, már csak kistáskák voltak nálunk amiben túl élhetjük a repülő utat,teló, inni stb. amikor felmentünk a gépre láttam hogy Molli nyugtalankodik ezért megsimogattam a vállát, és bólintottam egy bíztató mosoly kíséretében.

Adri mint általában ha mozgó járműben ül, hátra dőlt, egy headset, kíséretében és elaludt. Adri szinte végig aludta, míg én csak gondolkoztam, és járt az agyam a végén Molli is bealudt, és egyedül maradtam...