Már csak 1 nap !

*Vasárnap reggel*
*Vivi szemszöge*

-már csak egy nap !- ezt hajtogattam egész reggel...nagy hatása nem volt de éreztem London közel létét.
Kivergődtem az ágyból étvágyam az nem volt tehát most kimaradt a reggeli...Nem volt otthon senki öcsém mamámnál, nevelő apám dolgozott, anyu és húgom leléptek anyu barátnőjéhez. ezt a levelet hagyták az asztalomon : " Reggelt lányom! Tudom hogy már csak egy nap van és elmész itt hagysz minket amiért szomorú vagyok féltelek, és szeretném hogy ha nagyon vigyáznál magadra, és persze figyelj oda Molliékra is :) Én elmentem itthonról majd csak este jövök ! Gondolom te sem leszel ma itthon...hiszen utolsó napod Magyarországon........ " (és akkor esett le...az utolsó napom magyarországon...egy időre tehát ki kell használnom...olvastam tovább a levelet... ) "a konyha pulton találsz egy szendvicset neked csináltam így utolsó reggeliként..:)  Puszil.:Anyu ! "
MOsolygva olvastam végig a levelet,:)amit aztán elraktam egy fiókba !Kimentem a konyhába,és valóban egy jólkinéző szendvics fogadott.Rögtön megjött az étvágyam .Felnéztem fészbukra,de se adri se molli nem voltak fent ezért felhívtam Mollit :
*
Én:Szia Molli akkor áll ma a tali?
Molli: igen igen. persze:)!
Én: Rendben akkor le is teszeem! Puszi:)
Molli:Szioo.
*
Felakartam hívni adrit de egyszer csak üvöltözést hallottam a kapu felől és hát gondolhattam volna,hogy Adri van itt ...beengedtem,és letelepedtünk a kanapéra...majd beszélgetni kezdtünk.
-Szerinted mi lehet a rossz hír?- nézett rám ijedt arccal.
-nem tudom de remélem semmi komoly...- válaszoltam nyugodsággal.
Hiszen minek legyek ideges amíg nem tudom a rossz hírt...tehát lassan már fél egy volt,így elindultunk...útközben sokat röhögtünk ,majd amikor megláttuk a fancsali képet vágó Mollit, a mi kedvünk is elment...Szemei ki voltak sírva és beledőlt a karjaimba ....és zokogott.
-Molli mond már mivan !!! - türelmetlenkedett Adri..
-meghalt...meghalt....meghalt...-Molli csak ezt hajtogatta, de levegőt nem kapott a sírástól.
-Ki halt meg?- arcát a fejünk felé irányítottam.
-Artur.- jelentette ki de alig lehetett érteni amit mond mert zokogoott.
Mi is ledöbbentünk ránéztem adrira, aki kérdőn nézett rám hogy :" Most mi lesz?! "
De egy fejrázással elintéztem a bizonytalanságát.
Jól nézhettünk ki egy csaj zokog a másik vállába, az egyik meg csak úgy áll és néz:DD
és ezt így a buszmegállóban..háát okéééé.
-mennyünk el sétálni .- mondta adri úgy hogy szép lassan, de biztosan ..elindultunk sétálni.
Molli mindent elmondott...hogy reggel már nem ébredt föl és molli összeesett azaz elájult.Mi is eléggé szomorúak voltunk,hiszen így már a tervünket is elfelejthetjük,és Mollinak nem hiszem hogy sok kedve lesz Londonhoz.
-De ugye tudod hogy holnap reggel indul a gépünk?!- kérdezte adri
-igen tudom...de nem hiszem hogy lesz kedvem így elmenni.....- molli a földet fürkészte,  majd rászóltam.
-Molli! Nem ! Fejezd be ! Te  is jönni fogsz,mert ezt így beszéltük meg ! már hat éve így van megbeszélve hogy Hárman CSAK IS HÁRMAN.! -de már a sírás határán voltam de Molli megnyugatott.
-Nyugodj meg ! Elmegyek veletek...Végülis elveszi a figyelmemet arturról ami most jól jönne.:') - mosolyt véltem felfedezni molli arcán amitől nekem is elszállt a sírás rohamom.
-De nekem mennem kell haza mert Anyu ma velem akarja tölteni a napot.! Megyünk mozizgatni meg mekizgetni.-mondta molli.
Örültem,hogy Mollinak elveszik a figyelmét bár nem hiszem hogy sok kedve van neki ma Moziba menni szerintem csak anyukája miatt csinálja ..de sebaj. Remélem felvidul ma !

*Adri szemszöge*

Molli elmondta mi a baja nagyon megviselt még engem is de nem nagyon akartam kimutatni elötte a sajnálatomat,mert azzal az ő kedvét is letöröm..Mollit haza kísértük,majd megbeszéltük Vivivel,hogy át megyünk hozzánk hiszen nekem sincsenek otthon anyumék és neki sincsennek otthon,így egésznap azt csinálunk amit akarunk.!
-Akkor hozzátok megyünk?- kérdezte Vivi.
-Hát igen mennyünk hozzánk-mondtam.-Most kudarcba fulladt a tervünk.Igaz?- megkérdeztem. bár nem mintha nem lettem volna vele tisztába, de hátha van egy jobb terve.
-Hát igen a tervünknek lőttek.- mondta lehajtva fejét a földre.
 Átértünk hozzánk, ott lepakoltunk, majd segített nekem Vivi bepakolni Holnapra, több mint 3 bőrönd kellett mert rengeteg cuccot kellett vinnem. Majd miután bepakoltunk nekem, átmentünk Viviékhez,és neki is bepakoltunk neki 4bőrőndje lett és nehéz volt átcipelni hozzánk...de sikerült. Anyut megsem kérdeztem hogy Vivi itt-e aludhat, de biztosan benne van mert ez az utolsó estém itthon ..! Ilyenkor az van,amit én mondok!
-megjötteeeem! -kiabált fel anya az emeletre, jött fel és mondta a szokásosat, hogy összepakolhattál volna bla bla bla... Amikor megpillantotta Vivit.. - Ohh Szia! - Mondta meglepetten.
-Szia !- Köszönt vissza barátságosan Vivi egy széles mosollyal.
-Adrieenn! Mért nem mondtad hogy jönnek ma hozzád?! - kérdezte anyu.
-jaj anyu nem fogok neked mindenről beszámolni..amúgy képzeld itt is alszik..na csumi.! - és kitessékeltem a szobámból.

*Molli szemszöge*

Anyuval éppen egy kajáldában ültünk , már végre elfelejtettem Arturt, amikor egyszer csak oda jött pincér :
-Üdvözlöm Önöket, a Teli Tál étkezdében mit hozhatok?Ajánlhatom a mai ebédünket a sajtos csirkét?!.
Majd eszembe jutott hogy Arturnak a csirke volt a kedvence így megint elszomorodtam, bekönnyeztem...de elnéztem anyu ne lássa.
-Figyelj kislányom haza menjünk??- kérdezte anyu miután látta, csak jobban megvisel ez a kis "kiruccanás" .
-Igen kérlek- de a hangom  a fél mondatnál már elcsuklott.
Nem is rendeltünk semmit csak felálltunk és kimentünk .
Már 6 óra is elmult amikor haza értünk,és üres volt a ház nem volt ki csóválja a farkát amikor haza értünk,és nem volt kit simogatnom tv nézés közben...Hát nehéz volt így fölmentem fészbukra, fent volt Adri,majd ráírtam.:
*
Én:Szia ...
Adri: Szia na már ilyen hamar vége is van az anya-lánya kiruccanásnak?!
Én:Igen mert nem éreztem jol magam.Anya észrevette, és megkérdezte hogy haza -e jöjjünk én pedig igent mondtam és hát itthon vagyok.De itthon is nehéz.:'(
Adri: Elhiszem....itt van Vivi is ha nagyon hiányozna.:'D ma nálam alszik:)
Én: Huhh jó nektek.Én magányosan fogom tölteni az estét....(Y)
Adri: Figyelj reggel 8kor átmegyünk hozzád,mert 9kor indul a gép .Remélem már összepakoltál.
Én: bocsi mennem kel szia.<3 oké reggel jó lesz gyertek.! Sziasztok.<3
 *
Miután elis felejtettem hogy nekem holnap 9kor indul egy gépem Londonba kettő dilis csajjal, gyorsan bekaptam valamit,majd indultam is nekem két bőrőnd elég volt nem fogom elvinni a fél szobámat.:')
Lefürödtem, majd lefeküdtem...Gondoltam Arturra, meg Londonra,és persze újra Arturra vissza szállt a gondolatom rá ! .

*Este*Adrinál*
*Vivi szemszöge*

Már ágyban voltunk lefürödve a sötét szobában a sötét plafont bámulva beszélgettünk.
-Mit gondolsz milyen lesz a szállásunk?- kérdeztem tőle.
-nem tudom.- válaszolt.
-Furcsa lesz senkit nem ismerni ott.- gondolkodtam tovább.
-Nem tudom...- csak adta meg az érthetetlen választ.
De utána rájöttem miért nem válaszol hosszú érthető mondatban ,már majdnem el aludt.
Csak mosolyogtam egyet és én is álomba szenderültem.:)